Kiköltözésünk óta megszoktuk már, hogy pár dolog simán csak más. Ilyen a konnektor vagy a fénymásolópapír mondjuk de továbbra is sikerül meglepetésekbe botlani. Történt ugyanis, hogy a hálaadás lelkes ünneplése közben elkezdett mozogni a számban az implant. Ennek a becenevén százezres fognak külön története van már, több tömés, gyökértömés be majd ki, újabb gyökér megtalál, újra gyökértöm, fog ki, csavar be, korona be...

Szoval mozgott, Hanna elég rosszul lett még a gondolattól is de lehúztuk a 3 napos hétvége maradék két napját. Szerencsére sikerült időpontot szereznem egyből mára a fogorvoshoz. Lázmérés, kérdőív, maszk zacskóba és már jött is a nézelődés, röntgenezés. Mondták, hogy valószínűleg csak meglazult, milyen implant is ez...? Lelkiismeretesen prezentaltam a kiskönyvet aminek ugyan örültek, de mondták hogy még sose láttak ilyen gyártymányt és hát nem biztos, hogy lesz hozza csavarhúzó... Azért megjegyezték, hogy ha svájci akkor csak jó lehet!

15 perces guglizás után végül arra jutottak, hogy szerintük jó lesz hozzá az egyik ami van nekik ("this should work"). Már csak a csavart kellett megtalálni amin egy fedőtömés van, és hát nem szabad ugye túl fúrni mert akkor nem lesz a csavaron vágat a csavarhúzónak... Felbőgött a fúró az orvos megkérdezte, hogy ugye milyen jo hangja van? Majd egy dalt dúdolva nekilátott. 10 perc óvatos de a fejet a csavar másik végén kellemesen rezgető fúrás után meg is lett a csavar szerencsére, a csavarhúzó is passzolt szóval fog ki fog be, tömés be és kész.

Tanúlság, hogy ha külföldre költözöl akkor tegyél be csavarhúzót a fogadhoz!

 Az elmúlt években állandóan utaztunk és hát erre a nyárra is hasonló terveink voltak, már majdnem megvettük az izlandi nyaralással összekötött repjegyet haza amikor beütött a lezárás. Mivel az országból nem nagyon tudtunk, akartunk elmenni ezért aztán leporoltuk a kemping szettet és bejártuk a környéket, 10 éjszaka 5 helyen a mérleg. Láthatóan spóroltunk a szabikkal...

Első utunk a kempingek megnyitása után a "Tremblantra" vezetett. Ez a leghíresebb nemzeti park Quebecben több szektorral hegyekkel tavakkal, bogarakkal... Nem vettük teljesen komolyan a figyelmeztetést, hogy júniusban sok a bogár. A 3 nap alatt nagyon sok csípést sikerült gyűjtenünk és sajnos vannak itt kellemetlenebb dolgok a szúnyognál: black fly, deer fly, nemtudommianevedeviszket fly. A képen láthatóak a védőfelszerelések. Viszont a park maga nagyon szép volt, egy tó partján volt a kemping, sajnos a szárazság miatt nem lehetett tüzet rakni annak ellenére, hogy egyesek már nagyon készültek a grillezésre.

• 
• 
• 

 

A csípésekből felgyógyulva egy melegebb napon elmentünk a Yamaska Nemzeti Parkba ami nem Japánban van. Ide csak egy napra mentünk ez elég közel van Montrealhoz. Továbbra is minden alkalommal megdöbbenünk hogy az itteniek mennyi cuccal képesek egy napra kimenni a tóhoz. Minden család végtelen számú székkel, komplett (kemping) étkészlettel, mobil grillel és 1-3 hűtőládával érkezik. Mi vittünk sajtot és sikeresen alkalmaztuk a ruhából sörfacsarást... Itt ugyanis nem lehet nyíltan alkoholt inni és nem is nagyon teszik az emberek, vagy piros műanyag pohárba öntik, úgy már  oké.

 

Júliusban átmerészkedtünk Ontarióba az 1000 Sziget Öntet Nemzeti Parkba. Mint kiderült még több sziget is van itt a Szent Lőrinc folyóban mint 1000. A szigetek nem túl nagyok és a nagy részük privát mindenféle házakkal. Mint megtudtuk sokan itt töltik az egész nyarat viszont télen a jég miatt nem lehet közlekedni és ilyenkor senki sem marad itt. Vannak olyan hajók is amik igazából úszó házak és ezekkel bejárják a nem privát szigeteket meg gondolom beugranak a haverokhoz. Sok kanadai keveset jár külföldre (vagy maximum valahova délre télen) és nagyon sokaknak van vidéki háza (kabinja), a sziget azért extrém de egy saját tó valahol északon már nem annyira. 

Kicsit későn foglaltuk itt a helyet ezért a képen látható Kanada-USA híd alatt volt a kemping... kicsit hangos volt  de legalább tudtunk végre grillezni pár kövön egy alu tálcában :) Megtekintettük Kanada első vasúti alagútját is (?)

• 
• 
• 
• 

Voltunk Kingstonban is ami régen katonailag és politikailag is fontos város volt Kanadában, van is egy hatalmas régi angol erőd itt. Eddigi tapasztalataink alapján a kanadaiak nem túl jók múzeumból, ezen nem segített, hogy elmentünk megnézni az első miniszterelnök házát amit sajnos éppen felújítanak de a kertbe beinvitáltak minket. Hanna torontói cipőmúzeumos beszámolója lehet, hogy majd megcáfolja ezt...

 

Azt gondoltuk, hogy mindenre fel vagyunk készülve a túrákon 3 adag bogár spray és egy medve riasztó spray társaságában de itt az egyik túrán mondták, hogy vigyázzunk mert láttak kígyót az úton... Arra van spray?

Általában nem michelin csillagos a koszt ezeken a túrákon...

 

Augusztusban voltunk az Orford Nemzeti Parkban. Ez a kedvencünk az eddigiek közül, nincs túl messze, van egy szép tó és hegyek, lehet grillezni (kicsit ráfüggtem erre). Egy napra itt meglátogattak minket páran a Montreali magyarok közül, kicsit túráztunk fel a sípályán aztán be a bozótba fel a sziklákon... szép volt a kilátás, remélem nem örökre ráztuk le őket. Az utolsó napon esett ezért elmentünk egy Sherbrook nevű városba ahol kb semmi nincs de ettem véreshurkás pizzát :)

• 
• 
• 
• 

 

Augusztus vége felé voltunk egy hosszabb túrán Quebec Cityben és két nemzeti parkban onnan még észak-keletre. Quebec Cityben valaki öregebb lett így a nemzeti parkokba egy új növénnyel utaztunk. Biztos nem néztek hülyének minket  már megint.

 

Az első park a Hautes-Gorges volt ahol 1000 méteres magasságba lehet felmászni, nagy szó ez itt is. Egyébként tényleg nagyon szép volt, az egész bent van a semmi közepén, van itt 2 kemping és legalább fél óra a legközelebbi város.

 

Erre a környékre azt mondják itt, hogy "északon van" és amúgy az időjárás is ilyen, 5 fok volt a leghidegebb estén ami elég kellemetlen sátorban... Ami a furcsa ebben, hogy most megnéztem és ez a park pont annyira van északra mint Budapest (~47.5). He?

A hőérzeten a whiskey segített de az eső nem szóval sütöttünk itt mindent.

 

Az utolsó park a Grand Jardins volt ami még elhagyatottabb ha lehet. Mint megtanultuk ez a környék arról híres, hogy tajga éghajlatú ami nem szokott ilyen délen kialakulni (most akkor észak vagy dél...?). Praktikusan ez egy dombos terület ami ráadásul leégett pár éve szóval elég kopár és kevés embert érdekel de nagyon jó volt itt 2 nap szinte teljes csend. És láttunk hódot!

• 
• 
• 
• 

 

A rettegett pillanat is elérkezett. Legalábbis az egyik rettegett, ami a kiköltözés óta egy sötét felhőként milliónyi kérdést felvetve és aggodalmak közt tartva lebeg a fejünk felett. Mit tegyünk, ha betegek leszünk, és orvoshoz kell fordulni.

Amikor kijöttünk, és megismerkedtünk pár helyi lakossal, igyekeztünk kifaggatni őket az orvos-kérdésről. Mikor, hogy HOVÁ, mivel, mennyire. Megoszlottak a vélemények. Alapvetően az első lépés az volt, hogy regisztráljunk be egy családorvoshoz, aki - ha jól értelmeztük az eligazításokat - gyakorlatilag a háziorvos. No, nagybuzgón beálltunk a sorba az online regisztrációval, jött a visszaigazolás, hogy csupán 428 napot kell várnunk, és meg is kapjuk a háziorvosunkat. Nagyszerű, akkor ezek alapján az A) terv: eddig nem leszünk betegek, nem is gondolunk sem egy megfázásra, sem hasfájásra, dupla adag vitamin bekészítve, nem lesz gond! B) terv: valami lesz... Hallottuk, hogy azért a kórházba be lehet menni, ellátnak minket akkor is ha nincs háziorvos, csakhát na, 10-14 órát kell várni hogy sorra kerüljön az ember, de csodajó kezekbe kerül ezek után. C) terv: (ami a személyes tervem, szerintem erről Danit nem tájékoztattam) azonnali pánik, hiszen ez a leglogikusabb.

Eddig szuperül eléltünk az A) tervvel, semmi betegség, a COVID kitörésekor emeltük egyébként is magas dózisban adagolt vitaminunkat. Azért kicsit betojva a vírustól és tovább kutatva (nahát egyértelműen az internetes keresési verseny második helyezettje tette ezt, nem én) kiderült, hogy a cég biztosít egy online orvosi szolgáltatást, ahol egy orvossal lehet konzultálni, beutalót tud adni, gyógyszert felírni, magyarán maga a csoda.

És ezzel érkezünk el a múlt héthez, amikoris kicsit kezdett rendetlenkedni, mondhatjuk rakoncátlankodni a szemem. Azért nemkell megijedni, csak a jobb! Kicsit néha fájt, olykor homályos lett. Pár napot vártunk, nem szedtünk több vitamint-  bár belegondolva ez is egy opció lett volna... Majd beregisztráltam csodainternetes csodabubódoktorhoz. 

Hát ez is egy élmény önmagában. Beírtam az adataimat, milyen gyóygszert szedek, mikor születtem, mi a panaszom, stb. Kapcsoltak egy kedves ügyintézőt, aki a kanapéja kényelméből nézett a webkamerán át, majd kaptam tőle egy üzenetet,hogy látom -e őt, ugyanis ő nem lát engem. Mondtam hogy természetesen, jól látom. Rendebn, akkor kér segítséget, hogy ő is láthasson engem.. Ezután eltűnt, majd újra feltűnt, majd újabb fejek bukkantak fel, érdekes hangok, jöttek-mentek itt az online térben. Végül megcsörrent a telefonom, ahol egy búgó férfi hang közölte, hogy ha lehet töltsem le a csodadokik csodaapplikációját a telefonomra, és kezdjem előlről a dolgokat. Megtörtént, újra beszéltem az első hölggyel, mostmár nem írásban, kikérdezett. Azt is, hogy melyik a kedvenc patikám Montreálban, merthát elfaxolja nekik a receptet, ha szükséges, és ez milyen jó. Én nem akartam ellenkezni, meg szólni, hogy a világ másik fele már nem használ faxot, így mondtam, hogy hát tudja itt a sarkon van az a gyógyszertár, az jó lesz, ő egyet is értett. Majd adott egy időpontot Dr Csodabubóhoz 2 órával későbbre. Így az adott időpontban beléptem ismét a felületre, doktor Bubó kedves volt, mondta hogy hát azért megvizsgálni nem tud, így abban maradtunk, hogy a szemem elfáradt itt az itthoni életben, nem nézhetek képernyőt pár napig, és csöppentsek a szemembe szemcseppet. 

Szóval összességében nagyon kényelmes és jó rendszer ez, persze aki ismer, gondolhatja, hogy a cseppentés előírásának nem örültem.Azóta ádáz csatát vívunk a műkönnyemmel, jajgatások, visítások, majd egy csepp - 20perc, nem is olyan rossz, nem?

Lassan vége a harmadik hétnek itthon. Mostanra minden irányban felfedeztük a közvetlen környékünket és pár távolabbi részt is. Nézegettünk egy csomó házat a sétákon, majd erről is csinálunk egy összeállítást. A szokásos kovászos kenyerek mellé indítottunk egy új főzős projektet Hanna szuper kreativitásának köszönhetően. Írtunk egy csomó cetlit különböző kajákkal és ezek közül húzunk, hogy mit főzzünk. Párat alapanyag hiányában mondjuk vissza kellett dobni... na de nézzük eddig mik is voltak

 

Etióp: kemény kezdés, a hozzávalók fele sincs itthon, végül ezt alkottuk. Remélem az etióp kollégám soha nem találja meg ezt...

 

Libanoni: uh egyből ez jött... hát vettünk valami olyasmi fűszerkeveréket mert egyébként is mentünk boltba, biztos ott is ezt használják. Humusz, pita  és darált marha friss petrezselyemmel kicsit összesütve (sütni amúgy nem kell de már bent volt a sütőben mikor erre rájöttünk).

 

Paradicsomos húsgombóc: egy kis hazai!

 

Új krém: ezekben a napokban minden vacsorára valami krémet csináltunk, az új krém kukoricás volt.

 

Olasz: tekinthetjük ezt a rákos paradicsomos tésztát is hazai pályának, bár csaltunk és nem csináltunk hozzá saját tésztát, ja meg cheddarral van... de azért olasz

 

Főzelék: borsó főzelék sült édeskrumplival (?)

 

Végre húztunk egy édességet is!

 

Hát itt pihentünk pár napot, felettük a maradékokat aztán jött a teljes kiőrlésű dumpling:

 

Hát így állunk most, van még egy cannoli kihúzva de ott még vakarjuk a fejünket... majd megoldjuk valahogy :)

 

Közben azért iszunk rendesen nem kell aggódni, már többeknek mondtuk, hogy szinte jobb a szociális életünk mint korábban, hiszen most mindenki nyitott a távcsevegésre :)

 

Hiányoznak az ír kocsmák és sörfőzdék ahova szoktunk járni... majd egyszer...

Eléggé az utolsó pillanatban az armageddon, határzár, wc papír pánik előtt elutaztunk Floridába egy hétre kicsit kiolvadni és feltöltődni. Ennek a jelenségnek Kanadában amúgy neve is van, a télen délre utazókat snowbirdnek hívják.

Azért esett mostanra a választás mert március első hete Quebecben a "márciusi szünet" az iskolákban, ezért a Hannának sem volt tanítás. Természetesen ekkor szinte mindenki utazik ezért a repjegyek elég csillagászatiak voltak, végül egy trükkös 1-1 napos tonrotói átszállással mentünk. Torontó már Ontárióban van, ott most van a szünet, ők már nem nagyon tudtak utazni.

Torontóban úgy általában melegebb van és kevesebb a hó mint Montreálban, szerencsére az ott töltött szombatunkon pont -15 (hőérzet -19) fok volt így stratégiai bolt, kávézó, sörfőzde látogatásokat kellett beiktatni. Torontóról azt kell tudni, hogy hivatalból utálni kell, ahogy a Hanna autós oktatója mondta "Torontóba csak akkor megy az ember ha muszáj". Ne mondjátok el senkinek de nekünk azért tetszett, kapásból elég kényelmes, hogy angolul beszélnek, és van strandja, eh!

Ontárióban egyébként fekete-naracssárgák a bóják míg Quebecben fehér-narancssárgák, kicsit olyan mint a Star Warsban a jó és a rossz droidok.

Este aztán egy 3 órás röppenés után landoltunk Miami mellett, ahol megkaptuk a hatalmas autót a kért kicsi helyett egy kézzel írt szerződéssel mert épp nem működött a rendszer. Magunkhoz híven volt némi bonyodalom a hajnali 1 órás airbnb megtalálásával ami magában foglalt kétszeri rossz ház elé parkolást, 20 perces kulcs keresést, végül a nyitva felejtett ajtón besurranást és pár bogár kivégzését a szobában. De mindenért kárpótolt, hogy ez után egy hétig kabát nélkül voltunk!

Csodás bogaras szállásunkon egyből 4 éjszakát is töltöttünk, így Miamira elég sok időnk jutott. Rögtön első nap megnéztük az aligátorokat az Everglades Nemzeti Parkban. Florida klímája szubtrópikus ami praktikusan azt jelenti, hogy úgy "jó idő van", nyáron elvileg már túl párásan meleg, ősszel néha kicsit szeles. Mindenesetre a gatorok eléggé kedvelik ezt és több mint 1 millió él itt belőlük. A korábbi hegyes tavas nemzeti parkokhoz szokott lelkünknek azért a mocsár amiben néhány vezetett hajós túrára lehet menni (és ennyi), kicsit azért meglepő volt.

A Gatorok mellett megnéztük a Vizcaya múzeumot ahova egyesek szívesen beköltöznének és itt merült fel először, hogy tulajdonképpen miért is költöztünk egy hideg országba.

 Az egész nyaralás egyik alaptétele volt, hogy minden nap megyünk tengerpartra, ez sikerült is, ahogy a bátrabb fürdőzőknek egy újabb medúzacsípés begyűjtése is. Amúgy pár helyen nem is olyan más ez a környék mint a Balcsi. 

• 
• 
• 
• 

Az eredeti tervek szerint Orlandóba mentünk volna Miami után, hogy elmenjünk az egyik híresebb vidámparkba de ezt végül a vírus ügyek miatt lecseréltük a Florida Keys és az Overseas Highway-re. Van ugyanis egy szigetcsoport Florida déli részén amit egy 170km hosszú utópálya köt a szárazföldhöz. Innen már Kuba vagy a Bahamák sincsenek messze. 

Hangulatos volt az autózás a tengeren, vannak szép strandok és házak amibe beköltöznénk amikor nincs tornádó. Az út Key West-nél végződik ami az USA legdélebbi pontja, erről sokan szeretnek is fényképet csinálni. Elég túristás hely Key West és drága is de azért jó hangulata volt. Elmentünk egy naplementés snorkel túrára is egy katamaránnal ahol megtanultuk, hogy amit a filmekben lehet látni a tavaszi szünetben bulizó amerikai egyetemistákról az nagyjából igaz a valóságban is. Az itteni airbnb elfoglalásához a kulcsot egyébként egy parkoló autó első üléséről kellett kivennünk.

Szokásunk szerint az evés azért központi téma volt, bár most, hogy erre felé élünk próbálunk ezen kicsit spórolni (konzerv és tortilla), de azért kipróbáltunk pár helyi (vagy kubai) dolgot.

• 
• 
• 

Orlandóba ugyan nem mentünk de Key Westet elhagyva egy jó fél nap alatt felautóztunk a félsziget közepéig ahol másnap megnéztük Cape Canaveral-t ahonnan a NASA és a SpaceX fellövi a rakétákat. Maga a múzeum is érdekes volt, de az igazi izgalom este 9 után következett amikor is némi steak elfogyasztása után visszamentünk megnézni egy SpaceX kilövést. 

Elég nagy szerencsénk volt ezzel mert pont erre a napra halasztották egy korábbi technikai hiba után, most viszont rendben ment minden, az első fokozat vissza is jött leszállni. A képen a jobb oldali fehérebb pöcök a rakéta, körülötte a villámvédő tornyokkal mert Floridában a legtöbb a villám az USA-ban... erdekes választás. A bal oldali a kilátóhoz jóval közelebbi állásról indult amúgy a legtöbb űrsikló.

Az itteni airbnb-be is hajnalban érkeztünk majd a kóddal bejutva érzésre választottunk egy ajtót ahol a nekünk szánt szobát véltük, szerencsére eltaláltuk. Utolsó napunkra Floridában aztán elég hideg lett (haha 17 fok), délután visszareppentünk Torontóba ahol a reptér melletti Radissonba tettek át minket az eredetileg foglalt szállásról. A hatalmas (tényleg) szobának mind nagyon örültünk, futkorásztunk benne, aztán nem volt meleg víz, néhol áram és reggelire lekváros kenyér volt.

Az utolsó utáni napon "elugrottunk" megnézni a Niagarát. Sajnos nem volt elég hideg ezen a télen hogy sok jég alakuljon ki de azért így is nagyon szép volt, tervek szerint augusztusban is megyünk, akkor biztos többen lesznek és nem lesz zárva szinte minden étterem... :)

Végre, végre, végre! Mennyit hallottunk róla, hogy "majd ha sok hó esik... majd ha hóvihar lesz, az a montreáli időjárás..." és most megtörtént. A hírekben megjelent már szerda este, hogy csütörtökön éjjel és egész pénteken nagyobb havazás várható. Hogy mennyi is itt a nagyobb? Hát olyan 50 cm egy nap alatt, az már hónak számít itt, kevesebbnél még csak legyintenek a helyiek. 

Csütörtökön már biztosra mondták ezt a csodálatos időjárást, így nekem a munkahelyemen (ja mert közben lett, khmm lehet erről is kéne írni...) az igazgatónő kiküldött egy helyes kis mailt, hogy az iskola pénteken zárva tart - juhúúú! A tanárok megvadulva táncoltak, ugrándoztak és kurjongattak a folyosón, minden viccet félre téve tényleg. Szegény gyerekeknek fogalmuk nem volt, mi történik, az egyikük meg is jegyezte, hogy: - the school acts like crazy sometimes... 

Ezekkel a gondolatokkal tértem haza csütörtökön, enyém a ház, majd jól szétverem (mondjuk takarítok és kimosom az ágyneműt). Szerencsére nem lett csak az enyém, Dani itthon maradt dolgozni, így ketten behavazódva ütöttük el az időt.

És mit is csinál az ember, ha nem kell dolgozni és otthon ragadt? Először is, amíg van áram feltölt mindent, mert ezen a földrészen kisebb időjárásváltozások és szeszélyes szellemek vagy ki tudja mik miatt az áram néha úgy dönt hogy nincs. Egyébként ki tudja mi az az áram?? Szóval konzervek bekészítve, eszközök feltöltve, gyertya, fejlámpa kéznél. 

Nyilván ilyenkor lehet élvezni kicsit, hogy kint szakad a hó, nevetni azon az ablakból - amíg be nem fagy - hogy mások hogyan szenvednek az autókiásással, kitakarítani, mosni, főzni. De azért egy idő után eszébe jut az embernek hogy NEM LEHET KIMENNI. 

Mi azért megpróbáltuk :) Főként azért, mert elfogyott a vaj, és akartunk sütni sütikét a nyáron a pálinkatouron szedett lefagyasztott gyümölcsből, és emellett valljuk be, izgi is. Szerencsére hideg nem volt, csak -8, hőérzet -13, szóval felkerekedtünk és egészen messze elmerészkedtünk, a legközelebbi bolthoz. 

Fantasztikus, hogy az autópályát, és pár utcát már lekotortak, hogy vannak, akik még ilyenkor is sportcipőben és sapka nélkül kóvályognak, hogy egyes hókupacok majdnem akkorák mint én (a képen nem guggoltam le, a nyakamig ért a hó), hogy látszik, a téglákat nem teljesen sikerült szintbe lerakni, és hogy vannak olyan lüke emberek, akik képesek ebbe a csodálatos városba költözni.

És akkor a nap számokban: 

kitakarított szobák száma: 2,5

mosás: 1 adag

1 adag túrós csusza (túró nélkül, azt nem lehet itt kapni)

1 meggyes pite - sütése közben 1 db kikapcsolt tűzjelző

4000 lépés a hóban

1 elfogyasztott sör

végtelen mosogatás

2 db meglocsolt növény - szorítson mindenki az életbenmaradásukért

ledolgozott órák száma: titkos adat

nyaralásra lefoglalt autók száma: 1

kifestett körmök száma: 10

lemondott programok száma: 1,5

Reméljük lesz még ilyen csodás napunk! :)

Vettünk egy vezeték nélküli világítós porszívót! A söprögetésnek vége és állandóan porszivózni akarunk, egyelőre...

A céges karácsonyon nem volt sör csak poutine. Közben a diszkréten lehúzott sötétítők mögött végig szakadt a hó ami le is fagyott, szóval a sörmentesség nem ártott amikor az első kereszteződésben sikerült is keresztbe csúszni. Egyelőre úgy tűnik nem lesz rossz ez a 4 kerék meghajtás a télen.

Némi nem várt téligumi vásárlás és egyéb szervíz után még lefújták az autót olajjal rozsda ellen. Most már szinte állandóan sózzák az utakat ami nem is árt mert a napokban +9 és -9 között ingadozik a hőmérséklet, néha éjjel melegszik és délután lehül amit még nem sikerült feldolgozni fejben. Jövő hétre látunk -18 fokot az előrejelzésben, jaj...

Vettünk pár albumot és szétvágtuk őket. Szóval próbálunk valamennyi dekorációt keríteni a lakásba. A Mikulás hozott égősorokat (és Star Wars poharakat!), az egyik hasznalt kacat boltban pedig talaltunk Kanada és 'Buda Castle' albumokat szoval azokból tettünk ki képet a szekrényre.

Megsült a vér, de ami még talán ennél is jobb hír, hogy a Costcoban árulnak (kóser) kovászos uborkát ami olyan mint otthon! Ezzel ellentétben a képen látható kolbász elég rossz, szerencsére itt csak nagy kiszerelések vannak szóval még van vagy 7-8... Viszont vettünk ma szalon cukrot a román boltban, és kiderült, hogy lehetne bográcsot rendelni Torontóból, ahonnan ingyenes a szállítás mert átküldik az itteni magyar henteseknek a többi dologgal. Jövő szombatra pedig magyar halászlé partira vagyunk hivatalosak... 

Hanna keze nagy sikerrel fellépett a Magyar Iskola bábelőadásában. Szintén itt sikerült megismerkedni egy magyar keramikus nénivel, sajnos kicsit messze van a műhelye, de majd egyszer elvezetünk oda gyakorlásként... :)

12 nap és megyünk haza! Arra jutottunk, hogy milyen jó megoldás ez az első házas karácsonyunkra, nincs vita, hogy hol töltjük az estét, kettesben leszünk több száz idegennel és ingyen van a pia, vagy ilyesmi. Remélem megvan az Air Canadának a Reszkessetek betörők!