Most, hogy Montreált 20 cm-es hó fedi, csudijó visszanézni a napsütést és kabátmentes napokat idéző nyaralásos képeket. 

A kanadai hálaadást (igen, nem akkor van, mint az USA területén, igen októberben, igen, ez is olyan kis aranyosan kanadai) gondoltuk azzal ünnepeljük, hogy hálát adva a lehetőségeknek magunk mögött hagyjuk a juharleveleket, és nekivágunk a nagyvilágnak. Mondván olyan közel lakunk, most tudjuk jól megnézni, ellátogattunk Philadelphiába és New Yorkba.

Hasznosidő maximalizálás, este munka után - már akinek - bevágtuk magunkat a buszba, hogy reggelre Phillyben ébredjünk. Kisebb megszakítások azért akadtak az útban: határátkelés, buszról le,beszélgetés a határbácsikkal, táskaátkutatás, buszra fel; egy kis megállás Albanyban, kötelezően buszról le, a váróban fél órás szobrozás, vissza a buszra; majd egy kis átszállás New Yorkban, buszból minden ki, táskákkal hajnal 5-kor Time Square nézés, rettegés a fura arcoktól, majd kis várakozás, buszra fel, kis utazás és meg is érkeztünk. 

Így az első nap kicsit fejbeverve hátizsákokkal fedeztük fel a várost. Csodagyönyörű idő volt, leginkább csak a parton lógtunk és megnéztünk egy-egy csini utcát, házat. Ezek után elfoglaltuk az airbnbszállásunkat, ami inkább egy hostelre hasonlított. Kóddal jutottunk be, majd követve az utasításokat elérkeztünk a "B" lábtörlőhöz, ahonnan rögtön a kis szobánkba léptünk. A szállás jó helyen volt, volt melegvíz, és talán ennyi elég is lenne róla... Azért az elvitt kemping evőeszközök nem jöttek rosszul.

Másnap és harmadnap megnéztük a kötelező nevezetességeket. Ez ugyebár az USA egyik legtörténelmibb városa, iszonyatosan büszkék mindenre, ami itt történt - gyakorlatilag ez a szabadság volt. Európai múzeumnéző fejjel olyan édes az egész. Mármint ténylegesen nagyon aranyosak itt a múzeumok és műemlékek. Az Independence Hall bemutatása zseniálisan amerikai volt, beleéléssel, tiszta szívvel magyaráztak a szabadságról, hogy ki milyen széken ült amikor aláírta a nyilatkozatot, hogy született az egész. És ez a lelkesedés a látogatókra is igaz volt. Hasonló volt a szabadság harangja  - amin ugye egy repedés látható. Megnézhettük a tényleges harang előtt a képeket, amelyek ábrázolják azt, hogy mikor merre utazott, milyen legenda volt, hogy mikor kongatták és mikor nem, sőt, találkoztunk a röntgenképével is (khmmkhmm) és magával a csodás haranggal. Igen, egy harang, sor van előtte, és nem, sajnos nem nyaltuk meg.

Meglátogattuk a börtönt, talán ez volt a legizgibb! Tartottunk még kicsit lazább történelmi sétákat is, például Rocky lépcsőjéhez, az olasz piachoz (ahol nem olaszok nem olasz dolgokat árultak) és naná, hogy egy kerámiakiállítás/bolt is útba esett.

A várost belsejét nem nagyon hagytuk el, mivel indulás előtt kiolvasva az internetet azt találtuk, hogy mindenhol halál, fegyverek, késelés és egyéb finomságok várnak ránk, ha kimegyünk a turihelyekről. Így maradtunk a biztonságosabb helyeken.

Amikor elutazunk a kis élményeink szerves részét képezi a gasztronómia. Ezúttal viszont kicsit spórolni szerettünk volna a beüléseken, ebédeken, vacsorákon, sörökön és whiskeyken, mert ezekre őszintén szólva rengeteg pénz szokott elmenni, főleg Írországban. Így kitanultuk videók és helyi reklámok által, hol mit lehet olcsón fogyasztani. Például rátaláltunk a Wawa kávéra. Hát az igazság, hogy finom nem volt, viszont lehetett választani sütőtököset, vaníliásat, columbiait, klasszikust, normált, koffeinmenteset, etiópiait és még pár fajtát, s mindez 1 $-ba került bármely méretben. Szóval egyértelmű volt.

Valamint mivel volt konyhánk - igaz kicsit koszos, dehát jót tesz az az immunrendszernek otthon főztünk. Így esett meg az utolsó este, hogy megjelent a tulaj apukája, és kedvesen, mosolyogva, szinte már-már túlzott lelkesedéssel közölte, hogy ki ő, és azért van itt, mert egy másik vendég látott egy egeret, szóval ő most elintézi. Előkapta a szilót, és tömködött pár rést itt-ott. Így annyira nem bántuk, hogy már csak egyet aludtunk ott. 
Azért megkóstoltuk a helyi specialitást, a cheesesteaket, ami gyakorlatilag egy hot dog kiflibe rakott marhahúscafatokből és sajtból álló szendvics. Finom volt, mondjuk egy poutine-t nem cserélnék el rá! ;) És persze befigyelt egy kis söröcske itt-ott.

Ezek után vettük is az irány a nagy alma felé, nem is akármilyen autóban, nem is akármilyen fuvarral.

Nemsokára érkezik a krémsajtaxi II.!