Hihetetlen, de eltelt már több, mint egy hónap az érkezés óta. Olyan gyorsan rohant el ez a 4 hét, mint az eddigi fél év. Szerencsére nyugodtabban, kevesebb történéssel - semmi lánykérés, diplomázás, felmondás, esküvő, vízumügyek, pakolások. Na jó, pakolás azért akadt egy kicsi.

És szerencsére ma még több adódik belőle, ugyanis holnap költözünk! Magunk mögött hagyjuk a belvárosi kisebb-nagyobb szeméthegyeket, az éjjeli énekléseket, a hajnali munkagépek zakatolását, a szobánkat, a fogadott gyermekeinket, akik éjfélkor szeretnek főzőcskézni, hosszasan fürdeni, s igen ritkán takarítani.

Elég vegyes érzéseket hagy bennem ez a kis kezdő otthonocska. Elsőre szépen felújítottnak, takarosnak tűnt, ám közelebbről megnézve toldozott-foldozott, a csempén nagy festékfolyással, csótánnyal, bogárhegyekkel, nyikorgó padlóval. A tapasztalást tovább mélyítette, hogy felújítások voltak végig a házban. Így reggel a fantasztikus fúrókra és a munkások dallamaira ébredtünk - és nem tudom mi van itt Kanadában, szerintem a munkások kakasokkal és nem a feleségükkel vagy alvókájukkal alszanak,  de már simán dolgoznak reggel fél 7-7-kor. Hihetetlen!

Nekem kimaradtak a kolis évek, így izgalmas és egyben kicsit undorító volt megtapasztalni az együttlakást idegenekkel. Furcsa ennyi év egyedül és kettesben élés után visszapattanni a fogkeféddel a fürdőajtóról vagy csak azért felvenni egy nadrágot, mert pisilni indulsz, mérgelődni, mert nem zárták már megint be az ajtót vagy éppen azért, mert égve hagyták a lángot a tűzhelyen. De ezek mellett jó biccenteni a másiknak, amikor hazaér a munkából, megkóstolni más nemzeti eledeleket, vagy beszélgetni a kulturális különbségekről. 

Azért vannak dolgok, amik hiányozni fognak innen. Például a nyüzsgés közelsége, mert gyakorlatilag innen 5 perc sétával a bel-belvárosban találtuk magunkat, a sok kajálda, a tejhabosító, az álkandalló (amiben aloe verát "égetünk") és furcsa módon kicsit a szürreálisan undorító alagsori mosógép is. Volt abban valami bájos, hogy kicsit mindig fél lemenni az ember mosni, hiszen sosem tudhatod hogy a poros-koszos lyukakból mi és ki ugrik majd elő. Valamint azért mégis ez volt az első kis kuckónk ebben a csodálatos városban!